Rónai Attilának már nagy rutinja van abban, hogyan találja meg a helyét egy olyan társulatban, ahol még sosem dolgozott. Az új közegekhez való alkalmazkodás a mindennapjai része. Bejárta a világot, dolgozott számos társulattal, tanított, koreografált több kontinensen, így a változás sosem ijeszti meg. Örömmel csatlakozott ebben az évadban a kecskeméti teátrum balett-tagozatához a legújabb táncszínházi produkcióban, a Spartacusban. Ez a feladat egy olyan kihívás volt számára, amire már régóta vágyott.
Barta Dóra, a teátrum belett-tagozatának művészeti vezetője úgy fogalmazott a Spartacus premierje után, hogy Attila vendégként érkezett, de családtaggá vált. „Mindig nehéz egy új közegbe beilleszkedni, de már hozzászoktam ehhez külföldön, és számomra mindig nagyon inspiráló új, fiatal táncosokkal együtt dolgozni. A cél az, hogy olyan energiát hozzunk létre a színpadon közösen, amiben mindenki jól érzi magát. Nagy Nikolett társkoreográfussal egy különleges kapcsolat működött közöttünk, sőt az egész társulattal egy családias hangulat alakult ki a próbafolyamat ideje alatt, gyakran még együtt is főztünk. Így lettem családtag. Számomra nagyon fontos, hogy a munkatársaim a barátaim is legyenek.”
Attila elárulta, a kecskeméti balett-tagozattal közös munkában az vonzotta leginkább, hogy együtt dolgozhat Barta Dórával. A Spartacus volt az első közös produkciójuk. „Már beszéltünk évekkel ezelőtt arról, hogy egyszer jó lenne együtt dolgozni, és nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a közös munka. Dóra olyan pozícióban van, ahová még nem jutottam el, de talán egyszer majd elérhetem én is ezt a szintet. Attól függetlenül, hogy már bejártam a világot és táncoltam számos helyen, még mindig nagyon motivál, hogy megmutathassam, hogy honnan jövök, mit tudok, milyen művészi világot képviselek. Éppen ezért ez az előadás nekem egy fontos kihívás volt.”
Az alkotói folyamat egy igazi közös műhelymunka volt Barta Dóra koreográfus, Nagy Nikolett társkoreográfus és Rónai Attila mozgásasszisztens között. „Először Dóra elmondta, hogy milyen világot, milyen energiákat akar látni a színpadon, ezt elraktároztam magamban, és átgondoltam, hogyan lehet ezt érzésekkel és mozdulatokkal színpadra vinni. Mindig a saját mozgásvilágomból próbálok kiindulni. Azokat a férfias és nőies energiákat akartam megtalálni, amikkel ki tudom fejezni a színpadon az előadás történetét. Teljesen szabad kezet kaptunk, és Nikivel együtt nagyos sok jelenetet összeraktunk, kipróbáltuk a stúdióban, megnéztük, hogy mi működik jól, és mi az, ami kevésbé.”
A következő lépés az volt, hogy Niki és Attila megmutatta a mozdulatsorok terveit Dórának, majd a Kecskemét City Balett művészeti vezetője ebből dolgozott tovább. „Összeraktunk valamit közösen Nikivel, majd amikor Dóra megnézte, eldöntötte, hogy mi az, ami jó, mi az, amit meg akar fordítani, vagy éppen hol legyen benne például egy 360 fokos fordulat. A koreográfia mindig egy ilyen folyamat, ki kell próbálni sok mindent, hogy lássuk, működik-e. Az összes mozdulatsor belőlünk jön, benne van a spontaneitás és az ösztön.”
Attilának ez volt az első kecskeméti munkája, de reméli, hogy lesz még folytatás. Szívesen dolgozna újra a teátrum balett-tagozatának társulatával. „Nagyon szívesen készítenék egy saját darabot, mint koreográfus, persze Dórával együttműködve. Szabadúszóként mindenfelé dolgozom, de ha nyitott rá a színház és Barta Dóra, akkor szívesen jönnék vissza.”
A Spartacus után Attila ismét útnak indul, ugyanis a fiatal alkotót várják már Európa több országában is. „Meghívtak Olaszországba, Rómában készítek majd egy koreográfiát, de megyek Franciaországba és Németországba is a saját darabommal. Úgyhogy még előttem a jövő, tanítok, koreografálok, és remélem, hogy egyszer majd lesz egy saját társulatom is. Addig pedig a lépcsőfokokat szépen végig kell járnom.”
